Péntek este ismét eljött az idő amikor orvosi segítségre szorultam. Már előre aggódtam,hogy most mivel és milyen stílusban fognak lerázni.

Amikor először ott jártam egy késő esti időpontban, mert az akkor 4 éves lányom belázasodott és minden porcikáját fájlalta azt mondta az orvos, hogy ez a gyerek álmos,miért nem fektetem le,a 38,4 az nem láz, mert az csak 38,5-től kezdődik.

A második alkalom nem rég volt. Az időközben 6 éves lett kislányom úgy talált elesni,hogy agyrázkódást kapott.
A zárt ügyeletes ajtó mellett van egy másik ajtó a mentősöké.Ki is van írva, de mivel sürgős volt a dolog oda is benéztem,ahonnan egy jól megtermett férfi - talán mentős- így fogadott: " Nem tud olvasni!! a doktor úrra különben is várni kell" A kislányom közben érthetetlenül, össze-vissza beszélt, kezdett bealudni stb.,stb.., akkor kicsit enyhébb hangon közölte az úr,hogy vigyem be én a kórházba.Így is lett.Menet közben is még annyi minden történt amit sokkal jobban tudtam volna kezelni,ha pl. a mentő visz be minket / nagy volt a forgalom, a gyerekem közben szomjas volt és hányt is/.

Most a másik kislányom lett csupa kiütés és gondoltam megkockáztatom azt a kérdést,hogy allergia vagy v.mi komolyabb. És halljatok csodát!!!!

Egy nagyon kedves asszisztensnő fogadott! a doktor úr egy betegnél volt,addig a hölgy beszélgetett a gyerekeimmel,majd megérkezett az orvos - akit még nem ismertünk - és hasonlóképpen kedves és türelmes volt! szó nélkül ellátott bennünket! Azt, hogy a gyerekeim is így gondolják igazolja az, hogy a pöttyös kislányom távozáskor puszit dobott a doktorbácsinak :)

Az ambuláns naplóból próbáltam a neveket kihámozni: dr. Király Róbert, az asszisztensnőnek csak a vezeték nevét tudtam meg: Kiss

Innen is még egyszer mindent köszönünk!!