A helyi katolikus egyház vezetője és tagjai is úgy gondolják,hogy nincs abban semmi kivetnivaló ha ezen vallású emberek gyerekeiket egy református szellemű óvodába járatják.Itt emberszámba veszik a katolikusokat is és nem cél azok átkereszteltetése sem.Ám amikor egy évben max. három alkalommal a kedves szülő - talán hálája jeléül is - a református Istentiszteletet választja Márton atya máris tiltakozását fejezi ki.

Ezidáig úgy gondoltam,hogy egy Isten létezik és feltételeztem,hogy mindegy melyik épületben fordulunk hozzá.Már gyerekkoromban is az volt a tévhitem,hogy az ilyen épületekben leginkább a szeretetről,a megbocsátásról esetleg az alázatról  van szó és rá kellet jönnöm,hogy e helyett itt is a versengés,a kapzsiság és a politika folyik.

Márton atya úgy gondolom örülhetne,hogy a hiányzólistán szereplő családok - soha nem bírtam ami kötelező - ugyan egy másik helyen,de imával töltik ezt az időt.Már meg sem merem kérdezni,hogy mi van azokkal akik igazolatlanul hiányoznak!!!