Négy héten át vártuk a karácsonyt, izgatottak voltunk, díszítettünk, próbáltuk egymás kívánságát lesni és amennyire lehet teljesíteni. Kis tündérkéim hisznek a Jézuskában és nagyon szeretnék meglesni az angyalokat is, amint repítik a gyönyörűen feldíszített fákat. Végre eljött a dec. 23. éjszakája, amikor már csak 1-et kell aludni és akkor megtörténik a csoda! Az álom sehogy sem akart a gyerekek szemére szállni, mint kiderült, Borinak titkos vágya volt.

- Anya, ugye a Jézuska nemcsak látja, hogy mit csinálunk, hanem a gondolatunkat is tudja?

- Persze Tündérkém! Most már próbálj meg aludni!

Innentől kezdve én voltam nagyon izgatott, vajon minden rendben lesz? Mire gondolhatott Bori? Jók lesznek az ajándékok? Van még egy fél napom! Nem derült ki semmi, a titok titok maradt.

Minden a menetrend szerint alakult. Váratlanul érkezett a feldíszített fa és az ajándékok, a gyerekek lázasan csomagoltak, örültek. Végül minden ajándék gazdára talált, jöhet a vacsora. Ezt követően még kicsit reménykedve Bori megkérdezte:

- Máshová is visz nekünk ajándékot a Jézuska?

Másnap, mikor az utolsó ajándékok is megérkeztek, a rokonoknak is feltűnt, hogy valami gond lehet, nagy a csalódás. Borikám akkor árulta el, hogy ő egy lovat szeretett volna, amit pár hete látott egy boltban, amire én azt mondtam, hogy nagyon drága. Kiderült, ő reménykedett, ha jól viselkedik, akkor a Jézuskától megkaphatja :(